Váratlan fordulat 1. rész

Sziasztok!
Nah szóval, először is.
Itt a töri első fejie.
Valahogy így képzelem el a kezdést, csak nme sikerült valami jól.Viszont ez egy kis bevezetés.
Csak hogy legenym jad utána mire alapozni.
A töri föszereplőjét Lily - nek hivják.Ez nme derült még ki a töriböl.
Jó olvasást, és lécci pár komit, hogy van e értelme folytatni.
előre is köszi
puszy
Kitty


Váratlan fodulat 1. 1 - fejezet

Az életem eddig tökéletes volt. Olyan, mint minden átlagos személynek. Most kezdtem el a közép sulis éveimet. Eddig nagyon tetszik. Az osztályom az-az átlagos fajta osztály. Voltak kicsit furcsák, vagy nagyon furcsák, de volt köztük rendes is. Mivel én nem tartoztam az olyan lányok közé, akik mindent megbeszélnek, bámulnak a pasik után, majd omladozva és nyál csorgatva futkosnak utánuk, ezért maradtam a nem olyan vészes embereknél. Pár nap után, akadt is pár személy, akiről azt mondtam, most már biztos, hogy nem leszek egyedül az iskolában. A tanítás még igen az elején volt, így azzal nem kellett foglalkoznom, minden időmet a legkedvesebb szenvedélyemnek szentelhettem: a rajzolásnak. Imádom ezt csinálni. Amikor rajzolok, az agyam kikapcsol, és teljesen magamban lehetek. Csak én, és a kép, rajz. Olyan dologgal fejezhetem ki magam, amire az emberek között nem mindenki képes. Ettől érzem néha egy kicsit különlegesnek magam. Kiskoromban örültem, ha az óvodában készített rajzot hazavittem, majd amikor megmutattam anyukámnak, ö mindig mosolyogva dicsért meg. Ez már másképp van. Anyunak nem szoktam a rajzaimat mutatni, csak ha nagyon tetszik, és ha neki csináltam. De visszakanyarodva az életem eddigi részeinek továbbfűzésében térjünk is vissza az iskolához. Mint említettem, kilencedik osztály első pár hete. Még senki nem ismeri egymást igazán. Nem is baj. Az eddigi kis titkok már csak a föld alatt lapulnak, de senki nem fogja őket feltárni. Én is ilyen reményben indultam el a második hetem első napján, hétfőn.
Korán, reggel hétkor, a telefonom vad csengésbe kezdett, és nem volt hajlandó addig abbahagyni, amíg el nem hallgattattam. Gyorsan kikászálódtam az én meleg, puha ágyikómból. Kivettem pár ruhát a szekrényből, és mentem is a fürdőbe. Ott felvettem a cuccost, rendbe tettem magam, és már mentem is reggelizni a konyhába. Anyu már szokás szerint a tűzhelynél sürgölődött. A levegőben tojásrántotta illata keveredett. Az asztalon az én minden reggeli innivalóm, a tea gőzölgött, a kedvenc cicás bögrémben. Megpusziltam anyut, majd leültem, ahol már egy tál étel várt. Gyorsan megettem, majd anyut figyelmeztetve az időre, szedtem a cuccaimat és indultam a bejárati ajtóhoz. Mindig anyu vitt a suliba, mert különben vagy lekéstem volna a buszt, vagy még sok ezer dolog miatt nem jutottam volna el a végcélhoz. Bekászálódtunk a kocsiba, és már száguldoztunk is. Pár perc alatt a sulihoz értünk. Julietta, már a kapuba várt. Amióta első nap beszéltünk, mindig megvárt, és együtt mentünk be a terembe. Ő amolyan locsi-fecsi lány volt. Mindig volt mindenhez hozzászólása, de mégsem az a beszólós típus. pont ezért kedveltem. Menet közben épp a tegnap esti koleszos kajáról beszélt. Nem is tudtam, hogy képes elviselni, vagyis megenni. Beértünk a terembe, ahol már többen is ott voltak. Köszöntünk, majd elfoglaltuk a helyünket. Előhalásztam a cuccomat. Első óránk ének volt. Nem is olyan rossz kezdésnek. A tanár nagyon jó fejnek tűnt az első alakalommal, úgyhogy nem lesz gond vele. Kezdtek az emberkék is beszállingózni, majd be is csengettek.
Mindenki nagy nyüzsgés közepette várta a tanárt. Volt, aki még elő sem pakolt, vagy épp a másikat gyilkolta. Julietta már épp a tanár késését szidta, amikor az említet személy bekukkantott az ajtón, majd besétált. Szokásos üdvözlések, és egyéb mások utána helyet foglaltunk, és vártuk a tanár gondolatait kibontakozni. Kisvártatva megszólalt, de amit mondott az cseppet sem tetszett.
- Gyerekek, külön utasítást kaptam, hogy meghallgassam a lányok éneklését. Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de sajnos üresedések vannak az énekkarba, és így nem indulhatunk a versenyeken. DE mivel tudom, hogy nem óhajtotok a fiuk előtt énekelni, megkérlek titeket fiúk, hogy menjetek ki – utasította a fiúkat.
Pont akkor fordultam oldalra, amikor Julietta is, így kissé majdnem összefejeltünk, ami persze egy kisebb röhögő rohamot váltott ki. Kissé fulladozva, de nagy nehezen újra a tanárra figyeltünk. Közben a fiúk már kifelé battyogtak.
- Nah, szóval – kezdte – úgy gondoltam, hogy mindenki elénekel egy kis részletet a kedvenc számából. Persze ez ne ilyen rap, vagy ilyen mix-es szám legyen, hanem olyan, amit rendesen lehet énekelni – folytatta.
- Először is kezdjük a hátsó sorral – intett az utolsó két padban ülő lányokra.
Ők elkezdtek énekelni, de együtt. Habár így sem volt valami jó. Nem mondom, hogy rossz volt, hiszen én sem, és a világon, még sok ezer ember van úgy, hogy nincs jó hangja. Én is csak a zuhanyt szoktam boldogítani vele. Visszaterelve a gondolataimat az énekórára, rájöttem, hogy nemsokára mi következünk. Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan végigmentünk a soron. Julietta következett. Imádtam. Egyszerűen a hangja valami elképesztő. Nem is tudtam, hogy ez neki ilyen jól megy. Mint valami profi énekesnő. Ezen jót nevettem, közben pedig a tanárt figyeltem, akinek a szája egy nagy o-t képzett a csodálattól. A dal végén nem bírta szegényt dicsérni, és ösztönözni, hogy pont rá lenne szükség a csapatba. Nem sok sikerrel járt, mert szegény lány még mindig izgult, és csak egy meg gondolom-ot tudott mondani. A tanár kissé lehorgasztott fejjel lépett elém, majd biccentett, hogy kezdjem. Mindjárt felcsendült a fejemben Selena Gomez legújabb dala: Selena Gomez and the scence:- year witouth rain. Imádtam ezt a dalt. Annyira jó volt, és a szövege nagyon megfogott. Ha már egyszer úgyis énekelnem kell, beleadtam mindent, amit tudtam, vagyis gondoltam, hogy tudok. Becsuktam a szemem, és csak élveztem, ahogy a dal átjár. Csak a refrénig értem el, amikor a többieket hallottam, hogy tapsolnak. Kinyitottam a szemem, ahol először is a tanár elámult képével találtam magam. Ezután már csak egy elmosódott kép maradt meg. Abban a pillanatban, amikor a barátnőm hajolt hozzám, hogy megöleljen, a világ összemosódott a szemem előtt.